2008-06, Magyar Narancs, by Teimer Gábor
MN: Az egyenjogúsítás nem jöhet a közönség elismerése útján?
PJ: De igen, ennek azonban olyan ára van, amit nem biztos, hogy meg akarok fizetni. Sokszor mondják rám ugyanis, hogy már-már popsztár vagyok, de amellett, hogy nem osztom a vélekedést, egyáltalán nincs is ínyemre. Ehhez a fogalomhoz olyan szervesen kapcsolódik a szexepil, a kinézet fontossága, hogy a zene teljesen háttérbe szorul. Ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy az utóbbi időben már a klasszikus zenében is topmodellekhez hasonlatos énekesek jelennek meg, ami persze egyfelől csodálatos, ugyanakkor az emberek fejében veszélyesen összekapcsolja a szépség és a siker fogalmát, míg a tehetség másodlagossá válik. A fiatalság és szépség kultusza hihetetlenül fenyegető, hiszen így a klasszikus művészek is eldobhatóvá válnak. Némi túlzással: 10 év múlva jön valaki, aki szebb és jobban énekel, engem pedig levesznek a műsorról. […]
Source/Read more: [x]